On the road again

"Sómásztgóon", ahogy a nagy költő, Higany Frédi (álnevén Gyorsezüst) mondta, rövid magyarországi tartózkodás után ismét megyek magamat szívatni, miközben próbálok valamit látni is. Aki nem tudná, ezúttal a kimaradt Oroszország és Kína van soron, miután a bürokráciájukkal megküzdve (pontosabban bérenceim, az utazási irodák küzdöttek) szereztem vízumokat. Első állomás Szentpétervár, vagy ahogy a reptéren a felirat mondja: hős város Leningrád. A reptérről befele már hangolódhatok Oroszországra: cirill betűs feliratok, hatalmas terek és épületek, kommunista jelképrendszer (megfejelve egyre több május 9-i díszítéssel) és hatalmas építkezések. Kicsit későn érkezek, de foglaltam szállást, elég gyorsan oda is érek. A metrószerelvény tényleg olyan, mint otthon, csak az ajtós résznél nincs felső kapaszkodó, úgyhogy egyszer szörföst kellett játszanom. Az állomások meg itt is szépek (az egyes vonalon), nem csak Moszkvában.

Megtalálom a címet elég könnyen, ott azonban nincs semmi. Becsöngetek egy random lakásba, nem tudják-e mi a helyzet. Beengednek, és szerintük a mellettük lévő lakás lesz a hosztel, de nem nyert az sem. Körbejárom az emeleteket, semmi kiírás. Becsengetni nem akarok minden lakásba, inkább elindulok egy másik szállást keresni. Találok gyorsan, de ott nincs hely. Felhívnak viszont egy másikat, ahol csak 1 éjszakára, de van. Nekem ekkor már ez is jó. Jó helyen is van, a Kazan katedrális mögött majdhogynem, kár hogy nem maradhatok. Még nagy nehezen szerzek ennivalót (menzás kaja, ott legalább látom hogy mit kapok), majd jó későn ágybadőlök. Másnap reggel keresek gyorsan új szállást a maradék napokra, az is jó helyen van, a pályaudvar mellett, ahol metróállomás is van. Még mielőtt el kéne hagyni a helyet, a környező belvárosi utcákat és nevezetességeket megnézem. Leginkább kívülről, mert hiába kel korán a nap és nyugszik későn, majdnem minden 10-kor nyit és kb. 6-kor zár. De azért van ami amúgy is csak kívülről érdekes. Közel volt tehát a Kazan katedrális, ezzel szemben van a Singer épület, és onnan látható a kedvenc templomom, a Feltámadás katedrális is. Ez már kívülről is tetszett, de belülről még jobb, pedig nem gondoltam volna.

És még fényképezni is lehet, amit nagyon sok helyen sajnos nem engednek (azért ha nem figyeltek én próbálkoztam, ha meg figyeltek próbáltam hasból lőni, azokon a képeken ez látszani is fog), van ahol még kamerával is figyelnek. A régi reflexek nem haltak ki. A belvárosban van még egy hatalmas templom, a Szt. Izsák (fel lehet menni a tetőre), egy köpésre az Admiralitás  és mellette a híres-hírhedt Téli Palota, amiben (részben) van az Ermitázs.

Mindenhonnan azt hallottam, hogy 1 nap alatt nem lehet bejárni, de azt hiszem nekem sikerült, elég szisztematikus voltam. Mondjuk van ahol sok időt nem töltöttem, csak átsétáltam. Ilyen volt pl. az őskori gyűjtemény nagy része. Ugyanis nem csak képek vannak, bár az tényleg jelentős részt tesz ki. Maguk a termek is elég jók. Végül 5 és fél órát voltam ott nyitástól, szóval lett volna ha jól emlékszem még 1 órám, de jól elfáradtam. A Téli Palota előtti téren már készülődtek a május 9-i (győzelem napi) ünnepségre. Az egész egyébként a Néva partján van, a Palota melletti hídon lehet átjutni egy szigetre, majd onnan egy másikra, majd egy hamadikra (igen, ez a folyó össze-vissza ágazik), ami egy erőd, ebben van egy templom, ahol a cárok egy része el van temetve. Druszámat, az utolsó cárt (és családját) a rendszerváltás után ide temették, külön kápolnába.

Még két helyen vannak cárok,  az egyik nem meglepetés (a Kremlben), de majd jön a másik hely is, türelem, addig lehet találgatni (bár ez olyan, hogy valaki vagy tudja vagy nem). Az erőddel szemben van egy hadtörténeti múzeum, nekem elég az ingyenes udvar is, az érdekesebb.

A közelben van egy közép-ázsiai stílusú mecset, nagyon szép. Legalább a kapuja, ha már a többit felújítják.

Kicsit távolabb áll az Aurora (hozhatták volna közelebb, nem mindegy hol áll? Egyébként is a Téli Palotával szemben kéne állnia, az ágyúkat ráirányítva).  Éppen újrafestették. Felmenni jó drágán lehet (az én útikönyvemben még ingyenes), de csak akkor jövök rá, hogy azért nincs kassza, és a kosztümös emberkéknek (korabeli matróz, nem Sailor Moon cosplay) kell fizetni, akik körbevisznek utána csoportosan, amikor egy ilyen csoport megindul. Fene fog várni, drága is, a hajó meg kívülről is elég jó.

Ami még van a városban: egy geológiai múzeum. Nagyon izgi, mi? Sheldon lelőne. Azért érdekes mert van benne egy drága- és féldrágakövekből kirakott Szovjetúnió térkép (plusz környező országokból annyi amennyi ráfért, így Budapest is jelölve van). Nem túl reklámozott hely, direkt lejöttek értem a portáról (merthogy ez alapvetően egy kutatóintézet, csak van benne ez a múzeum).

Van még elszórva a városban ezen felül még zsinagóga, lopott szfinxek Thébából, vasúti múzeum (vasúti ágyúval és ICBM kilövésére épített szerelvénnyel), diadalív, egy fura art nouveau bolt (kirakatban mozgó groteszk figurákkal), és persze egy rakás templom. A kék kupolás csillagos messziről látszik elég sok helyről, hatalmasan nagy, csak a Szt. Izsák hasonló méretű. A Néva partján lévő arany kupolásban épp mise volt, gondoltam visszajövök később fényképezni, de 1 óra múlva még mindig ment. Nem unják meg? Én már untam, úgyhogy így csináltam képeket. A Szmolnij katedrális (úgy néz ki, mint egy űrrakéta) belseje kocertterem, csalódás, mondjuk fel lehet menni két tornyába, de a Szt. Izsákhoz képest gyengébb a látvány.

Szentpétervárról aztán tettem még 3 kirándulást környező helyekre. Ebből 2 palota. Elsőként Cárszkoje Szjelo. Marsrutkával megyek (tömegközlekedésre használt minibusz, elég ázsiaias), csak a sofőr nem szól, amikor ki kéne szállnom, mehetek vissza 4 km-t. A palotába bejutás sem egyértelmű, elég hülye helyen kell sorban állni. Ezt nyitáskor, amikor ott vagyok, nem is találom meg, ezért addig a kertet derítem fel, ami szép (elég eklektikus épületkollekciót építtettek a cárok), és még az idő is jó ekkor. Amikor visszaérek már egyértelmű hol kell sorbanállni, mert hatalmas sor képződött. A jó idő ilyenkor már nem annyira a barátom. Na de végül bejutok. Nem meglepő módon olyan, mint egy francia kastély. Ami különleges, az a borostyánszoba. A falak, a képkeretek, és minden a falon borostyánból van. Ezt a németek a háborúban elvitték és nem került elő, majd később német finanszírozással újjáépítették (rosszmájúak szerint csak elővették a raktárból). Ez az egyetlen hely, ahol tilos fényképezni, de kellően nagy tömeg volt egy hasas felvételhez. Valószínűleg borzalmas, mert nem tudtam semmit rajta beállítani és azt sem láttam mit fényképezek pontosan, de ez is valami. Visszafele a marsrutka végállomásánál van a hatalmas Szovjetek háza, és a közelben még egy templom, a Chesme templom (ami a törökök elleni tengeri győzelem helyszínéről kapta nevét).

A másik palota Petergof. Itt már szól a sofőr, de ezt egy rövidlátó vakond is észrevette volna, pont a főút mellett van. Teljesen más stílus, a bevezető út úgy van építve, hogy imponáljon, ellentétben az előzővel, ahol a kert sétálásra van, és a bejárat mintegy mellékes. A palota mögött van azonban az igazi "piece de resistance", a szökőkutak. Ezen túl az alsó kert, majd a tenger. A palota belülről már kevésbé szép (ezért is lehet, hogy itt már a kertnél is szednek belépőt), ráadásul fényképezni sem lehet. Van még egy kápolna is, ez is külön (horribilis árú) jeggyel, ahol szintén nem lehet fényképezni, de nem is nagyon akarok. Végül sokszorosát fizettem a cárszkoje szjeloi jegynek, és végülis szép volt, de elég a kertekbe bemenni.

Végül a harmadik célpont Kronstadt katedrálisa. Ez már Petergofból is látszódott (legalábis azt hiszem az volt az a túlparton), jó nagy aranykupolás. Belülről meg még sokkal jobb (ez a második számú kedvencem), de azt nem fogjátok látni, mert itt sem lehet fényképezni, és olyan kevesen voltak, hogy még hasból sem mertem. A biztonsági őr (legalábbis úgy nézett ki, bár minden orosznak biztiőr feje van, de ennek még a ruhája is) amúgy is végig figyelhetett, én voltam az egyetlen hitetlen, miközben a hívők/papok arány is kb. 1:1 volt. Visszafele megnézem a másik tájidegen templomot, ha már közel van a metróhoz, ez buddhista.

Május 9-én reggek megyek Moszkvába, gyorsvonattal, hátha úgy még odaérek az ünnepségre. Hát sajnos nem, a metró kijárata le van zárva 2 állomáson keresztül a Vörös tér mellett, így sokat nen nyerek a metrózással (ráadásul másfélszer drágább a jegy a szt. pétervárinál). Amikor végre kijutok az Arbatskayára, már csak az elvonuló katonákat és ágyúkat szállító buszokat és teherautókat láthatom, meg a hömpölygő tömeget.

Mondjuk valószínűleg a Vörös térre amúgy is esélytelen lett volna bejutni, nem férhetnek el ott sokan, még a környező utcákkal sem. A tér és környéke amúgy is speciális forgalmi elterelések és ellenőrzések helyszíne aznap, a rendőrök kiélhették magukat. Bejutni csak egy helyen lehetett, de még így is rengetegen voltak, pedig már rég lement az ünnepség. Pláne mire én megtaláltam azt a bejáratot, előtte bejárva a környéket, ha már úgyis eltereltek. Megnéztem az újjáépített katedrálist a közelben (még Sztálin romboltatta le, hogy egy felhőkarcolót építsenek oda, de jött a háború és nem volt rá pénz), aminek a pincéjében van egy kifőzde, ott ettem is. Be nem mehettem a templomba, mert a hátizsákom túl nagynak találtatott (igen, itt is van biztonsági ellenőrzés, ahogy a pályaudvarokon és még sok más helyen is). A templomtól híd vezet át a túloldalra, ahonnan jól látszik a Kreml és a másik irányban Nagy Péter gigantikus szobra. Én először ez utóbbi felé vettem az irányt.

A szobor ugyan a köztes szigeten van, de jobban lehet látni a túlpartról. Itt május 9 alkalmából kisebb ünnepség volt, fúvószenekarral, vásárral. Volt házi medovuha (mézsör) is, szuper, a bolti a nyomába sem ér. Itt vannak a parkban a kommunista korszak eltávolított szobrai, Sztálin, Brezsnyev, Lenin, stb.

Bár Lenin máshol is van, rengeteg helyen, különösen pályaudvaroknál szeretik. Nem túl változatos, általában bal kézben sapka, jobb kézzel meg mutogat. Megnéztem még egy útbaeső templomot, majd jött a Vörös tér, Vaszilij Blazsenyijjel, GUM-mal, Kremllel, Lenin mauzóleummal és Állami Történeti Múzeummal. Mindez kívülről, mert az ünnep miatt amúgy sem lett volna esélyem, plusz hátizsákkal hatalmas biztonsági kockázat voltam, public enemy no. 1. A tér és környéke is május 9-i díszítésben úszik, bár én nem tudom akkor még biztosan, hogy mi része az állandó décornak, és mi ünnepi.

Ezután már irány a szállás, ami ezúttal létezik is. Később meglátogattam belülről is a Kremlt, az is egy majdnem egész napos program. A kincstár nagyon kemény, tele szebbnél szebb ikonokkal, arany- és ezüsttárgyakkal, Fabergé-tojásokkal (a vasutas nem volt ott, még nem jött meg Bécsből úgy látszik), gyémántokkal és a cári koronaékszerekkel. Katalin koronaékszerei a gyémántokkal (és egyéb drágakövekkel és ékszerekkel) külön teremben vannak, plusz (nem kevés) pénzért. A jogarban van benne a híres Orlov gyémánt. Fényképezni sajnos nem lehet, és itt kamerával is figyelnek, nem akartam, hogy Putyin átjöjjön a szomszéd épületből és ledzsúdózzon. Vagy csak medvéket eresztenének rám. Miután kibámészkodtam magam, még hátra volt a Templom tér, ahol 4 templom áll. Az egyikben koronázták a cárokat, a másikban temetkeztek, a másik kettő meg csak van. Itt van a világ legnagyobb harangja, csak egy darab letört belőle (lehet hogy akkor ez a fényképezők büntetése, hozzájuk vágnak egy harangot), úgyhogy nem használják. Állandó olvasók még emlékezhetnek a legnagyobb működő harangra Mingunban, sokkal nagyobbnak ezt sem láttam, bár más alakja van. Fényképezni a templomokban leginkább hasból; ha nem volt ott senki, akkor rendesen is lehet.

A Vaszilj Blazsenyijba is bementem, de totál érdektelen belülről, és még drága is. Sok kis külön kápolnából áll, ezek 2 szintesek.

Leninhez is bementem, amint kinyitották az ünnepi díszítés leszedése után, ami pont a 30. születésnapomra esett. Ezzel leptem meg magam (meg grúz éttermekkel, harcsóval, hacsapurival és saslikkal). Nem kellett sokat várni, nyitás előtt ott voltam, csak rossz helyen álltam sorba, úgyhogy sokan elém kerültek, de gyorsan megy a sor. Könnyen lehet tudni mikor nyitnak, mert a sorból látszik a sarkon túl az őrségváltás az ismeretlen katona sírjánál, ami minden egész órakor van (én már a Kreml-látogatáskor megnéztem egyet). Ahhoz képest, hogy elvileg nem lehet bevinni fényképezőgépet, sokan fényképeztek, persze nem a mauzóleumon belül, ott nagyon szigorúak, csak a falat és a szobrokat. Egy magyar is ott van eltemetve, amin meglepődtem, meg azon is, hogy ki az. Nem Kun Béla, hanem Landler Jenő, aki belügyi népbiztos volt. Itt vannak persze az első titkárok (kivéve Hruscsovot), nagy tábornokok, meg egy csomó ember, akit nem ismerek. Lenin elég jó állapotban van ahhoz képest, hogy már 90 éve halott, csak az ujjai végén láttam elfeketedést (vagy csak nagyon keményen cigizett).

Voltam persze múzeumokban is, itt is elég jó a felhozatal. A Pushkinról először azt hittem, hogy milyen gagyi, de utánanézve kiderült, hogy az impresszionistákat egy másik épületbe vitték, a főépület mellett, így később oda visszatértem. A főépületben sok érdekes dolog nincs, nagyrészt híres és kevésbé híres szobrok másolatai vannak benne.

 Az impresszionista kollekció viszont szuper, minden festőnek külön teremmel.

E mögött az épület mögött van még a Rerikh múzeum, ami egy magán kolleció, ezért jó drága. És még fényképezni sem lehet. Rerikh egy festő és ázsiakutató és sajnos miszticista (érthetőbben: őrült) volt. Én csak a festményeiről tudtam, amik elég egyediek. A kollekcióban még vannak fia tárgyai is, aki inkább volt ázsiakutató, sokáig Indiában élt, és beszélt vagy 20 ázsiai nyelvet. A Pushkinnal szemben, az utca túloldalán van a Glazunov Galéria, ami a még élő Glazunov festményeit állítja ki. Ezek egy része hatalmas, sokszereplős történelmi festmény.

Van még a Tretyakov Galéria a folyó túloldalán, ez főleg az ikonokról híres (Andrej Rubljovok is vannak), de a festmények sem rosszak, sok portré van híres oroszokról, Pushkinhoz oda sem fértem az állandó iskoláscsoportoktól.

Aki még híres oroszokra vágyik, az elmehet a Novodevicsi temetőbe, ahol Hruscsov, Yelcin, Kurcsatov, Csehov, Gogol, Csajkovszkij, Tupoljev és még sokan mások nyugszanak. Már ha tudnak a kínai turisták hordáitól. Én igazából a mellette lévő kolostor miatt jöttem. A fő templom sajnos pont május végéig zárva van. Szép park határolja, innen látszanak az épülő felhőkarcosztlók is.

Sztálin felhőkarcolóit is megnéztem, 7 van belőle. Designjuk tiszta Gotham City. Szerintem a legjobb a Lomonoszov egyetem épülete, és még a környék is jó, egy domb tetején egy park mellett. A dombról egész jó a kilátás Moszkvára, látszik egy pár a többi felhőkarcolóból, de leginkább a közeli stadion, ami az 1980-as olimpiára épült. A második kedvencem a külügyminisztérium. Van még kettő, ami lakóháznak volt tervezve, a Hotel Leningradskaya, a Hotel Ukrajna, és a közlekedési minisztérium.

Van két háborús múzeum is, mindkettőben tankok, repülőgépek és egyéb harci eszközök. A tankfelhozatal nem túl nagy ahhoz képest, amit majd Kubinkában látok, de legalább más is van.

Kubinkába külvárosi vonattal (elektricskával) lehet menni. Itt rengeteg tank van, sokat nem ismerek, mert hidegháborús, de vannak ritkaságok (az egyetlen teljes Maus, egy Karl-gerät), és más országok tankjai is (természetesen amerikai és angol, de magyar is).

Elmentem még a VDNKh-ba is, ez a kommunista korszakban kiállítási terület volt, ami a rendszer eredményeit volt hivatott hirdetni. Érdekes építészet, bár sokat tataroznak, és van egy űrrakéta is. A közelben van az Osztankino tévétorony. Felmenni sajnos nem engedtek, de hogy miért, azt nem tudtam meg. Kértem jegyet, de csak annyit mondtak, hogy nem. Kérdeztem, hogy miért, de nem válaszoltak semmit. Hej, te bunkócska, te drága. Miközben ott előttem vettek oroszok jegyet. Ezen teljesen kiakadtam, és minden orosz azonnali likvidálását fogalmaztam fejemben, de csak a berendezést rugdosva távoztam.

Maradék időmet a helyi bolhapiacon töltöm, az Izmajlovón. Nagyon érdekes a felhozatal, szuvenírektől (matrjoska minden mennyiségben) a hétköznapin át az antikig (ikonok, szovjet tárgyak), és hatalmas a piac. Van mellette még egy kreml is

Voltam még Rosztovban is, itt is van egy kreml meg egy kolostor a folyóparton. Meg láthatom mennyire lepukkant tud lenni egy orosz kisváros, és mennyire mások a házak.

Még egy közelebbi kiruccanás Szergijev Poszadba, ahol szintén kolostor van. Itt van eltemetve Borisz Godunov, az egyetlen cár, aki nem Moszkvában vagy Szt. Pétervárott van. De a templomok érdekesebbek.

Aztán elindultam a transz-szibériai útvonalán, először a közeli Vlagyimirba. Nagyon aranyos kisváros, a nagy Moszkva után csendes és zöld. Persze itt is sok a templom, ezekért jöttem.

Aztán felszálltam a Rosszijára, amivel aztán meg sem álltam Habarovszkig, 6 nap múlva. Csak közben sétálni egy keveset a megállókban. A látvány nem valami érdekes általában, sajnos a Bajkál-tavat éjjel érjük el. Csita után azért egész jó, de még így sem egy nagy szám. Utastársaim mind oroszok és (akikről tudtam) katonák. Leghosszabb ideig Vlagyimirtől Csitáig volt velem egy katona, hozzá csatlakozott egy másik nem sokkal később szintén Csitáig, de mások sokkal rövidebb távokra csatlakoztak csak, néha éjszaka beszállva és reggel eltűnve. Angolul csak egy tudott egy kicsit, úgyhogy sok kommunikáció nem volt. Azért megkínáltak útközben mindenfélével, házi pelmenyi, sör, stb. Kaját amúgy kaptunk, de az első nap után már csak ebédet (előtte vacsorát és reggelit is). Ez teljesen íztelen volt (szarrá főtt penne vagy rizs vagy kása natúr hússal vagy virslivel (egyszer hal!) és zöldborsóval vagy kukoricával. Persze az is natúr), de legalább valami. Az egységcsomagban volt még egy kis csoki, instant kávé, zacskós tea, csömle, víz. A reggeliket és vacsorákat részben a magammal vitt kevés instantlevessel, részben a megállókban vett étellel, részben a megkínálásokkal hidaltam át.

Végül a folyamatos rázkódás után érkezés Habarovszkba. Elég kellemes kis város, sok zölddel a hatalmas Amur partján. És persze templomok.

Aztán, hogy befejezzem az utat a Csendes-óceánig, irány Vlagyivosztok. A pályaudvaron emlékmű a transz-szibériai vasútnak, a szállásom melletti ház előtt meg Yul Brynnernek, mert ott született. Másra nincs időm sajnos, későn érkezek és korán távozok másnap. A távolban egy nagy hidat és dombokat látok.

Másnap reggel elindultam azzal az eltökélt szándékkal, hogy átkelek Kínába. Pontos információm nem volt, de végül sikerült, bár nem úgy ahogy gondoltam előtte. Vlagyivosztokból vonat Usszurijszkba, ahol a buszpályaudvarhoz szerencsére elvisz egy helyi busz.

Onnan busz Grodekovóba. Bár a jegyen végül nem az van, de a kasszás mintha azt mondaná, hogy az Grodekovo. Rendben, kimegyek a buszokhoz, ahol látok egy buszon egy Usszurijszk-Suifenhe (oda megyek Kínában) feliratot. Ha ezt tudtam volna! Bár nem úgy nézett ki ami hamarosan elindul. De most már mindegy, nem fogom én ezt elmagyarázni tudni. Grodekovóban (vagy akárhol is) aztán sok buszt látok. A jegy a 30 km-re valamiért 900 rubel, ami mindent felülmúl. Ennyiért taxi is elvinne. Annyi rubelem marad már csak, hogy egyek egy shwarmát. A határon aztán (a kínain, az orosz gyorsan ment) addig szórakoznak (kisebb megakadást okoztam a bürokráciában nem orosz létemmel), hogy a busz addigra otthagyott. Gyalog megyek be a városba, ami már nincs távol. Az órát 3 órával kell visszaállítani, mert egész Kína pekingi időn van, míg a transz-szibériai expresszen állítgattam az órát folyamatosan (bár a vonatok indulása/érkezése mindenhol moszkvai időben van). Folytatás legközelebb, most csak egy pár megjegyzés Oroszországról. Az árak magasak. Legalábbis Szt. Pétervárott és még inkább Moszkvában. Valahol a magyar és a japán árak között, de ha ügyesek és spórolósak vagyunk, akkor nem kell sokkal többet költeni, mint itthon. A belépőjegyek viszont mindent, még Japánt is felülmúlják. Kaját szerezni orosztudás nélkül nem könnyű. Van egy kevés ételnév, amit tudtam, de az kevés. Ha meg még a cirill betűket sem tudja valaki, akkor még annál is kevesebb. Street food az nagyon kevés van, leginkább hot dog és hamburger. Akarom mondani gamburger. Pirogot is lehet sok helyen kapni, de a töltelék zsákbamacska, hacsak nincs felvágva. A kifőzdék (traktirok) a legjobb megoldás az ilyenek számára mint én, már ha az étel fölé van írva az ára és nem külön listán, de általában amúgy sem drága. Van még rengeteg saurma (ahogy itt a shwarmát írják) büfé is, ami ugyan nem orosz, de finom és tudom mi. Amit sokat ettem, az a blini, mert elég olcsó és mindenhol kapható. Csak azt is meg lehet unni. Ennek eredményeképp többször is ettem amerikai gyorsétteremben, ott legalább tudom mit kapok (csak nincsenek menük, egyesével lehet venni a dolgokat, ami miatt igazából csak a hamburger éri meg). Az oroszok általában segítőkészek, ha nincsenek valami hatalmi pozícióban (mint az Osztankino tornyos nő), ellenkező esetben borzasztóak. Főleg hogy senki sem beszél angolul és a legkisebb erőfeszítést sem teszi, hogy megértsem amit mond, mondja szépen tovább oroszul, én meg találjam ki.