Na most hogy jobban ráérek kaptok új képeket. Sztorit kevesebbet, mert már régen voltak ezek, csak lusta voltam. Szóval az első adag a kassai kirándulásról van, amit igazából az encsi Anyukám mondta étterem miatt tettük meg anyukámmal és öcsémmel. És ha már arra jártunk, meglátogattuk a várat Boldogkőváralján, a Megyer-hegyi tengerszemet és Sárospatakot. Kassa hangulatos, de az eső nem segített. Megkóstoltunk pár szlovák cuccot, például a treskát (halas krém, nem nagy szám) és Kofolát (ez sem, de egyik sem rossz). Az ebédet egy nagyon ajánlott, ezért nagyon turistás helyen költjük el, de elég jó volt. Az étterem persze dugig, de egy magyar pár szorít helyet nekünk az asztaluknál (egyébként is rengeteg magyar van; mármint turista).
Na de a nap kulináris fénypontja a vacsora. A szállásunk Forrón volt, de Encs gyalog kb. 15 perc. Az étterem elég érdekesen néz ki, több üzlet között van a bejárata, az elején kisebb asztalok furcsa kialakításban, mögötte gyúrják a pizzát, e mögött pedig egy nagyobb terem. Kezdésnek kérünk egyet hármunknak a híres pizzájukból, ami be is váltja a hozzá fűzött reményeket. A helyi pálinka is isteni finom, gyümölcsös, másnap véletlenül el is megyünk a főzde mellett, ami egy, a várhoz közeli faluban van. A főétel nekem marhapofa volt (ez mondjuk kicsit túl sós volt), desszertnek passion fruitos-perui hamis borsos sajttorta szintén nagyon finom borral. Másnapra az idő szerencsére megjavul egy kis hegymászáshoz a tengerszemhez.
És ha már volt egy 10 napos szlovák autópályamatricánk, akkor elmentünk a következő héten Pozsonyba. Sok magyar emlék, például egy Lechner Ödön tervezte egyedi templom. A monarchia nagy sütihagyományát viszont nagyrészt felváltotta a sajttorta, brownie és hasonlók, de azért találni hagyományos sütiket is.
