Spanyolország, phase 2. Elhagyjuk a várost, mint Pataky Attila, csak mi kevésbé szívesen. A buszpályaudvar a város szívében van, bár megijedek, hogy az egyik térképen mint régi pályaudvar szerepel, és találok egy másikat a város szélén. Nem baj, ha mégis onnan megy, akkor már úgysincs esélyünk, de nem, nyertünk. Bár a bejáratot csak az épület teljes megkerülésével sikerül megtalálnunk.
Első megálló Zaragoza. Nagyon hangulatos kis város, hatalmas katedrálissal. Ez amúgy érvényes lesz a többi városra is innentől. Ami viszont máshol nem lesz, az egy, a muszlim hódításból itt maradt erőd, La Aljaferia. Van Goya múzeu is, ha már itt töltötte gyerekkorát és a katedrális freskóit is ő festette. A festmények nem a legjobbak, sok inkább a követőitől van, de nagyon jó rajzok vagy karcolatok is vannak, amik részben groteszkek, részben politikai szatírák, részben bikaviadalok. A város továbbá erős graffitikben is, bár máshol is voltak jók.
A szállásunk itt kész műalkotás, bár már a giccsbe hajlik. Főleg a nepáli ablakokat nem értem.
Burgosba vonattal megyünk. A pályaudvart itt egyedülálló módon a várostól a lehető legtávolabb tették, de szerencsére épp jött egy busz, ami bevisz a belváros szélére, bár az is beletelik 20-30 percbe. A belváros viszont itt még kompaktabb. Szállásunk a főutcán, a katedrálistól kb. 50 méterre van. Itt van eltemetve a híres hadvezér, El Cid és felesége. Itt tűnt fel először, hogy a gólyák mennyire szeretik befészkelni magukat műemlékekbe. Meglepetésünkre a katedrális múzeumában meg Thomas Becket keze van. Azon is meglepődtünk, hogy kint egy nő szólt hozzánk, hogy milyen régen hallott magyar beszédet. Oké, erre mit mondjak.
Másnap León előtt még megállunk egy órára Palenciában mégy egy katedrálisra (gyakorlatilag minden városban lesz), mert úgy jön ki a vonatcsatlakozás. Nem bánjuk meg, ez is szép.
Leónban megint katedrális, ez az eddigieknél nagyobb színes ablakaival tűnik ki. Van még egy kisebb bazilika, és egy kolostor, ami jelenleg hotelként üzemel. Ami csak azért is jó, mert rengeteg hátizsákos emberre lettünk figyelmesek a városban, ahogy rájöttünk, az El Camino miatt.
A nap azonban nem ért véget, még délutánra is jut egy katedrális a közeli Astorga városkában, ami a leónira hajaz, kívülről szebb, belülről gyengébb, de a múzeuma valamelyest kárpótol. Mellette a Gaudí által tervezett püspöki palota. Leónban is van egy Gaudí épület (lásd első kép Leónból), ezzel a Catalónián kívüli 3 épületéből kettőt láttunk.
Valladolidban az út a belvárosba (mind a buszpályaudvarról, ahova érkezünk, mind a vasútiról, ahonnan majd megyünk) egy parkon keresztül vezet az út, ami meglepő módon tele van különféle madarakkal, amik általában nem parkokban tanyáznak, úgymint pávák, fekete hattyúk, kacsák (na jó, ez utóbbiak gyakrabbak). Nagyon hangulatos, ahogy a város is. Éppen valami fesztivál van, napközben vásár a katedrális előtti téren, népruha, néptánc (amit az erkélyünkről nézhetünk meg, mert itt véletlenül egy szuper szobát foglaltunk, ráadásul a Plaza Mayortól csak egy utcára, mindenkinek csak ajánlani tudom, Hotel Roma), este meg spanyol Justin Bieber (a nevét már elfelejtettem). A napot sajnos minden eddiginél beárnyékolja az időjárás, hatalmas zivatarok váltakoznak napsütéssel, elég sűrűn, de az esős időből van több. Pont a legszebb templom, a San Pablo és a mellette lévő Collegio de San Gregorio között szakad le nagyon durván az ég. E kettő miatt azonban önmagukban is megéri Valladolidba jönni, a homlokzatok faragásai és a részletgazdagság lélegzetelállító.
Salamanca felé a vonaton furcsa embereket láttunk, csoportosan be voltak öltözve különböző dolgoknak, és jól érezték magukat. Ez a városban is folytatódott, amikor beültünk egy churreriába; ott nyuszinak öltözött felnőtt férfiak jöttek be. És senki nem zavarta ki őket. Több elméletet dolgoztunk ki erre (mindenki megőrült, mi őrültünk meg, valami ünnepnap van, stb.), de a legegyszerűbb nyert, amikor a hostelben előadtuk értetlenségünket: ide jönnek az emberek legény/leánybúcsúzni. Mert olcsó az alkohol. Az meg az egyetem miatt értelemszerűen. Na de a történelmi belváros ebből nagyrészt szerencsére kimarad. Itt céltalanul barangolva is el lehet lenni, eléggé jól megmaradt a város a középkorból (vagy jól építették újjá). Én sok dolgot nem jelöltem ki célnak, ezért követtük a LP sétaajánlatát, néha-néha kitérve. Nevezetes az egyetem, ahol a helyi játék, hogy a bejárat felett keressük meg a békát (megoldás egy képpel lejjebb), a katedrális, ahol ezt űrhajóssal és fagyizó ördöggel lehet megtenni (ez már a felújításkor került rá, nem időutazók műve), illetve a Casa de las Conchas, ami kagylókkal van kirakva. Ennek szomszédságában van egy templom, aminek fel lehet menni a tetejére, amit semmiképpen ne hagyjunk ki ha arra járunk, mert nagyon jó a kilátás a városra, különösen a katedrálisra, és a másik nagyon szép homlokzattal rendelkező Convento de San Estebanra. Meg lehet Assassin's Creedeset játszani, ha már pont itt játszódik (legalábbis akkor jöttek ki poszterek, és nagyon úgy néz ki), de a tetőkön azért ne ugráljunk.
Hazafele Madridból utaztunk repülővel, de útba esett Ávila, amit csak a vonatról néztünk meg.
Madridban csak egy fél napot töltöttünk, ami nem is volt baj, mert én már hat éve voltam egyszer, öcsémet meg nem nagyon érdekelte, de azért megmutattam neki amit lehet ennyi idő alatt. Meg amit én kihagytam akkor. Ez egyrészt a Real Basilica de San Fransisco el Grande, másrészt az Ermita de San Antonia de Florida, ahol Goya van eltemetve. Útközben azért királyi palota, meg Debod templom, meg egy kis street food fesztivál, ahol perui szenvicsre nevezünk be, és jól tesszük. Szerencsére a Cibeles palotát azóta felújították, úgyhogy most már teljes pompájában láthattuk azt is, csak éppen tüntetés van, amikor visszafele megyünk. És mivel vasárnap volt, a múzeumok ingyenesek. Ennek hátránya, hogy a Pradonál kilométeres sor, oda be se megyünk (időnk se nagyon lett volna), de a Reina Sofián azért végigszaladunk. Aztán pihi a Parque de El Retiroban, majd egy kis sonkavásárlás, és irány a reptér.
Első megálló Zaragoza. Nagyon hangulatos kis város, hatalmas katedrálissal. Ez amúgy érvényes lesz a többi városra is innentől. Ami viszont máshol nem lesz, az egy, a muszlim hódításból itt maradt erőd, La Aljaferia. Van Goya múzeu is, ha már itt töltötte gyerekkorát és a katedrális freskóit is ő festette. A festmények nem a legjobbak, sok inkább a követőitől van, de nagyon jó rajzok vagy karcolatok is vannak, amik részben groteszkek, részben politikai szatírák, részben bikaviadalok. A város továbbá erős graffitikben is, bár máshol is voltak jók.
A szállásunk itt kész műalkotás, bár már a giccsbe hajlik. Főleg a nepáli ablakokat nem értem.
Burgosba vonattal megyünk. A pályaudvart itt egyedülálló módon a várostól a lehető legtávolabb tették, de szerencsére épp jött egy busz, ami bevisz a belváros szélére, bár az is beletelik 20-30 percbe. A belváros viszont itt még kompaktabb. Szállásunk a főutcán, a katedrálistól kb. 50 méterre van. Itt van eltemetve a híres hadvezér, El Cid és felesége. Itt tűnt fel először, hogy a gólyák mennyire szeretik befészkelni magukat műemlékekbe. Meglepetésünkre a katedrális múzeumában meg Thomas Becket keze van. Azon is meglepődtünk, hogy kint egy nő szólt hozzánk, hogy milyen régen hallott magyar beszédet. Oké, erre mit mondjak.
Leónban megint katedrális, ez az eddigieknél nagyobb színes ablakaival tűnik ki. Van még egy kisebb bazilika, és egy kolostor, ami jelenleg hotelként üzemel. Ami csak azért is jó, mert rengeteg hátizsákos emberre lettünk figyelmesek a városban, ahogy rájöttünk, az El Camino miatt.
A nap azonban nem ért véget, még délutánra is jut egy katedrális a közeli Astorga városkában, ami a leónira hajaz, kívülről szebb, belülről gyengébb, de a múzeuma valamelyest kárpótol. Mellette a Gaudí által tervezett püspöki palota. Leónban is van egy Gaudí épület (lásd első kép Leónból), ezzel a Catalónián kívüli 3 épületéből kettőt láttunk.
Valladolidban az út a belvárosba (mind a buszpályaudvarról, ahova érkezünk, mind a vasútiról, ahonnan majd megyünk) egy parkon keresztül vezet az út, ami meglepő módon tele van különféle madarakkal, amik általában nem parkokban tanyáznak, úgymint pávák, fekete hattyúk, kacsák (na jó, ez utóbbiak gyakrabbak). Nagyon hangulatos, ahogy a város is. Éppen valami fesztivál van, napközben vásár a katedrális előtti téren, népruha, néptánc (amit az erkélyünkről nézhetünk meg, mert itt véletlenül egy szuper szobát foglaltunk, ráadásul a Plaza Mayortól csak egy utcára, mindenkinek csak ajánlani tudom, Hotel Roma), este meg spanyol Justin Bieber (a nevét már elfelejtettem). A napot sajnos minden eddiginél beárnyékolja az időjárás, hatalmas zivatarok váltakoznak napsütéssel, elég sűrűn, de az esős időből van több. Pont a legszebb templom, a San Pablo és a mellette lévő Collegio de San Gregorio között szakad le nagyon durván az ég. E kettő miatt azonban önmagukban is megéri Valladolidba jönni, a homlokzatok faragásai és a részletgazdagság lélegzetelállító.
Salamanca felé a vonaton furcsa embereket láttunk, csoportosan be voltak öltözve különböző dolgoknak, és jól érezték magukat. Ez a városban is folytatódott, amikor beültünk egy churreriába; ott nyuszinak öltözött felnőtt férfiak jöttek be. És senki nem zavarta ki őket. Több elméletet dolgoztunk ki erre (mindenki megőrült, mi őrültünk meg, valami ünnepnap van, stb.), de a legegyszerűbb nyert, amikor a hostelben előadtuk értetlenségünket: ide jönnek az emberek legény/leánybúcsúzni. Mert olcsó az alkohol. Az meg az egyetem miatt értelemszerűen. Na de a történelmi belváros ebből nagyrészt szerencsére kimarad. Itt céltalanul barangolva is el lehet lenni, eléggé jól megmaradt a város a középkorból (vagy jól építették újjá). Én sok dolgot nem jelöltem ki célnak, ezért követtük a LP sétaajánlatát, néha-néha kitérve. Nevezetes az egyetem, ahol a helyi játék, hogy a bejárat felett keressük meg a békát (megoldás egy képpel lejjebb), a katedrális, ahol ezt űrhajóssal és fagyizó ördöggel lehet megtenni (ez már a felújításkor került rá, nem időutazók műve), illetve a Casa de las Conchas, ami kagylókkal van kirakva. Ennek szomszédságában van egy templom, aminek fel lehet menni a tetejére, amit semmiképpen ne hagyjunk ki ha arra járunk, mert nagyon jó a kilátás a városra, különösen a katedrálisra, és a másik nagyon szép homlokzattal rendelkező Convento de San Estebanra. Meg lehet Assassin's Creedeset játszani, ha már pont itt játszódik (legalábbis akkor jöttek ki poszterek, és nagyon úgy néz ki), de a tetőkön azért ne ugráljunk.
Madridban csak egy fél napot töltöttünk, ami nem is volt baj, mert én már hat éve voltam egyszer, öcsémet meg nem nagyon érdekelte, de azért megmutattam neki amit lehet ennyi idő alatt. Meg amit én kihagytam akkor. Ez egyrészt a Real Basilica de San Fransisco el Grande, másrészt az Ermita de San Antonia de Florida, ahol Goya van eltemetve. Útközben azért királyi palota, meg Debod templom, meg egy kis street food fesztivál, ahol perui szenvicsre nevezünk be, és jól tesszük. Szerencsére a Cibeles palotát azóta felújították, úgyhogy most már teljes pompájában láthattuk azt is, csak éppen tüntetés van, amikor visszafele megyünk. És mivel vasárnap volt, a múzeumok ingyenesek. Ennek hátránya, hogy a Pradonál kilométeres sor, oda be se megyünk (időnk se nagyon lett volna), de a Reina Sofián azért végigszaladunk. Aztán pihi a Parque de El Retiroban, majd egy kis sonkavásárlás, és irány a reptér.
