雪国

Még egy kevés általános komment Japánról, most hogy már több tapasztalatot gyűjtöttem, aztán belecsapok a ratatouilleba. A tömegközlekedés általában botrányos, ha vonattal megyek két város között, akkor is át kell szállni legalább egyszer, ha csak kb. 50 km-re megyek, de valószínű, hogy még többször. Átszálláskor pedig akár 2 órát is várni kell, ami egy 2-3 átszállós utazásnál azt jelenti, hogy a nap nagy részét vonaton töltöm. Ezért próbáltam már sötétedés utánra időzíteni a vonatozást. A buszhelyzet még rosszabb, mármint ha nem nagyvárosok között megyek, hanem egy olyan helyre, ami távol van a vasúttól. A napi járatok számát általában egy kézen meg lehet számolni, úgyhogy vagy jól kell időzíteni (de ehhez tudni kell az indulási időket), vagy sok időt rászánni az ilyen helyekre. Vagy mákkal pont elkapni egy buszt, de ez a 11-es kivédése és a lottóötös között helyezkedik el valószínűségben. Összességében az indonéz mögött a második helyre tenném borzalomban a közlekedést, az árát is figyelembe véve meg elsőre. Szállást szerezni pedig mégis elég nehéz, a fukuokai eset csak kicsit volt kivételes. Amit még kifelejtettem az előző írásból automaták terén: cigit is lehet így venni sok helyen (ahogy boltban is, itt nincs trafikmutyi), néhány automatánál pedig lehet NFC-s kártyával vagy telefonnal is fizetni. Olyanok is vannak, ahol az automata elején dobozok helyett egy nagy LCD képernyő van, arról lehet választani. Tiszta Blédránner. Na de térjünk vissza a történethez. A bashot végül Harumafuji nyerte egy utolsó napos yokozunák közti csatában (csak előtte Kisenosato kavart bele a képbe, amikor sorban mindkettőjüket megverte). A januári tornára viszont sajnos lesérült, úgyhogy az írás idején Hakuhou megállíthatatlanul menetel újabb győzelme felé. Na de én már a vége előtt elhagytam Fukuokát, vissza Honshuure (csak az északi parton folytatva), első állomás Yamaguchi egy pagoda erejéig, majd Tsuwano két szentélyért.

Az a jó abban, hogy most érkeztem Japánba, hogy ilyen szép őszi faleveles hátteret kapnak a képek, csak később jött a tél, amikor a hó ugyan szintén hangulatos a képeken, de a helyszínen kevésbé, mert itt hideg. Na de ez ekkor még távol van, csak Touhokuben lesz hó, de hideg már ekkor is volt. Tsuwanoból két völgybe indulok, de csak az elsőig jutok első nap a remek közlekedés miatt, ez a Hikimi völgy.

Innen estére elgyaloglok a másik völgy felé eső faluba, ahol állítólag van szállás (ezt mondták az információs irodában). Kiderül, hogy nincs, egy helyi embertől, aki viszont visszavisz Hikimibe (megérte 8 km-t gyalogolni) egy minshukube, ahol jó kis vacsit is kapok (főtt osztriga, sashimi, zarusoba, stb.). Másnap el is visznek kocsival egészen a célomig, a Sandankyouhoz. Kicsit el is nosztalgiáznak, hogy ők milyen régen voltak itt. Pedig csak fél óra kocsival. Még szerencse hogy elvittek, mert sok idő kell a völgy bejárására, de megéri, ez sokkal jobb, mint Hikimi.

Visszafele Masudába két órát kéne várni a buszra, de már elég késői lenne az érkezésem, inkább stoppolok. Innen Izumo, ahol az egyik legszentebb jinja van, viszont nem olyan szép és még közel se nagyon lehet menni.

Na de van egy másik is, egy kicsit távolabb, ami szintén nem túl érdekes, de az odavezető út egy gyönyörű sziklás tengerpart mellett halad, a jinja mellett pedig a kikötőben brutális szél és ennek megfelelően hatalmas hullámok verdesik a partot.

Ezután keletre menve még egy sor templomot ejtettem útba, amik a semmi közepén vannak, a megközelítésük az előszóban leírtaknak megfelelően nehéz, az egyiket ki is hagytam. A többit se lett volna nagy kár. Ami városban van errefele, az Matsue vára, de ez se egy eget rengető szépségű.

Tottori felé még megállok egy kínai kertnél, csak az időjárás nem épp megfelelő ehhez, de sebaj. Tottori a homokdűnéiről híres, amik még ilyen rossz időben is szépek, sokkal nagyobbak, mint amiket Indiában láttam.

Ezen kívül (a dűnékhez közel) még van egy sziklás partszakasz, ahova hajókirándulást tettem, de az eső kicsit beárnyékolta a dolgot.

Irány vissza a déli part, Himeji, ahol a leghíresebb kastély van, csak épp felújítás alatt van. Ezt tudtam előre, de azért érdekes az a "doboz" is, amiben szervizelik, meg van egy szép kert mellette, egy templomkomplexum pedig egy kicsit távolabb egy hegyen.

Nem túl szép, de itt forgatták pl. az NHK Musashi drámáját. Még fel is véltem ismerni, hogy hol, de nem láttam kiírást. Ezután már jól időzítve érkezem a Naruto örvényekhez, de elég nagy csalódás, nagyobbra számítottam, hajókat elnyelő óriásörvényekre (plusz kraken bónuszként).

Ráadásul nincs ott visszafele buszmegálló (ilyet ki talál ki?), ezért gyalogoltam 10 km-t az ellenkező irányba a buszért. Visszatérés az eredeti útvonalra, jött Koube, amiről egyrészt a nagy földrengés, másrészt a híres, masszírozott, sörrel itatott marhák (szarvasmarhák, nem a helyi üzletemberek) jutnak az ember eszébe. A marhát meg is kóstoltam, még ha olyan drága is volt, hogy abból 5 napig ehettem volna mást. Egyszer ki kell próbálni. Ég és föld, ami a koubei és a magyar (de még a máshonnan származó japán) marha között van. Meg szép is.

Ott előttem sütötte meg a szakács, különböző szószokat, sót, borsot, mustárt raktak ki hozzá, egy kis előétel (lazac, kenyér) és zöld tea is járt hozzá, de ez ezért az árért már mellékes. Hanem hogy a húst külön részekre vágta, a zsírján pedig (amit külön kivágott) nem csak a szeleteket, hanem zöldségeket sütött, amiknek a zsírtól sokkal jobb ízük lett. A végén a kis kimaradt nyesedékeket meg összekeverte egy kevés csírával. Szóval kész show. Na de a városról is pár szó, mielőtt elfolyik minden nyálunk. A városban van egy európai és egy kínai negyed. Mivel európai stílusú házak sok helyen vannak és kínai negyedek is vannak máshol is, ezek annyira nem érdekesek, legfeljebb nagyobb az európai épületek koncentrációja és kicsit régebbiek.

Ami érdekesebb a város melletti hegyről a kilátás, be lehet látni még Oosakát is. A két város (meg gondolom még egy pár kisebb is) már teljesen egybenőtt.

Megyek is Oosakába. A templomok mellett van vár is (eredetileg Toyotomi Hideyoshi építtette, miután meghódította Japánt, de azóta ez már a sokadik épület), de Oosaka azért elég modern, felhőkarcolók, hatalmas LCD reklámos bevásárló utcák jellemzik, ahol tömegek hömpölyögnek. Két utcával arrébb meg már egy lélek sincs.

Van még egy érdekes (inkább furcsa) kerület, Shinsekai, azaz Új világ. Így képzelték el anno a jövőt, csak úgy is maradt. A közelben vannak játékboltok, elképesztő választék van mindenféle japán és nyugati (rajz)filmek szereplőinek figuráiból az egy centistől az életnagyságúig. Hasonlóan később Akihabarához, de még így sem nagyon találtam nekem tetszőket.

Egy külvárosban van egy park is, ha esetleg elegünk van a betondzsungelből.

Oosaka után Kouyasan jött, ez egy templomkomplexum egy hegy tetején, szintén elég szentnek tartják, de szép is.

Van itt még Tokugawa Ieyasu és fia mauzóleuma, amiről azt hittem, hogy itt nyugszanak, de nem. Később azt hittem, hogy a Shizuoka melletti Kunouzantoushouguuben, de nem is ott (bár eredetileg ott volt eltemetve), hanem Nikkouban. Azért egész szép, bár az utóbbi kettő mellett labdába sem rúghat (na de azok majd később, csak türelem, nem szkrolloz).

Innen ki a partra és körbe a Kii félszigeten. Elsőnek egy vár Wakayamában, majd a Shirahama melletti partszakasz sziklaformációi.

Itt egy, a Yakushimaihoz hasonlóan a tengerre nyíló onsen, de itt még látom is. Tovább még több sziklás tengerparthoz Kushimoto közelében. Majd jinják jönnek, Kumano nachi taisha (plusz vízesés), Kumano hayatama taisha, és Kumano honguu taisha.

Ez utóbbihoz közel van három onsenfalu, Yunomine, Watarase és Kawayu, mind különböző típusú onsennel. A három falun keresztül folyik egy folyó, ez maga a termálvíz. Ezért Yunominében az egyik onsen, ami gyakorlatilag egy kabin, ráépült a folyóra. Egy vagy két fő használhatja egyszerre, fél órára, kád méretű és elég drága, de különleges és a Unesco világörökség része. Közben kint a folyó gőzölög, még tojást is lehet benne főzni, direkt erre a célra árulnak is kis hálóban, amíg az onsenben ülsz, megfő, lehet enni a parton, nagyon hangulatos.

A következő a folyón lefele Watarase, itt van a legnagyobb rotenburo, azaz nyílt fürdő. Szép a kilátás a hegyekre, de ez a legkevésbé érdekes a három közül. A harmadik szintén különleges, itt a folyóban van az onsen, annyiból áll, hogy kövekkel elkerítenek egy részt a folyóban és kész, a forró víz alulról jön föl, míg a folyó kint hideg. Ezek látogatása közben még elmentem a közeli Dorokyouba, hajós túrán, mert csak úgy lehet. Merthogy ez egy folyóvölgy, gyalogút nincs benne.

Ezek után megint vissza a partra, és (nem fogjátok kitalálni) megint sziklás tengerparti formációk Kumano városa mellett. Itt legalább tényleg mellette, gyalog könnyen elérhető.

Még egy kis szikla Ise mellett is, de ez már csak az Ise jinguu után, amit épp idén építettek újjá (ezt 12 évente teszik, passzióból), zsír új, csak nem lehet bemenni és még kintről sem fényképezni, biztos azért mert annyira szent. Ezt sosem fogom megérteni, hogy mit von le a szentségből az, hogy a róla visszaverődő fotonok hullámhosszát érzékeli a kamerám, de ez van. Nem is olyan szép egyébként.

Tovább Nara felé, de útközben is van két templom. Az első Murouji, az állomástól sajnos vagy 7 km-re és busz nem jön vagy két óráig, ezért elindulnék gyalog, miután megebédeltem. Azért csak indulnék, mert az étteremben megkérdezik, hogy merre megyek, és felajánlják, hogy kocsival elvisznek. Pedig nincs is most arra dolga. Még ha rossz is a tömegközlekedés, a japán emberek kedvességére azért lehet számítani. Szép kis templom az erdőben egy domboldalban pagodával, még régi szobrok is vannak.

A másik útba eső templomban is, csak itt egy nagy, és aranyozott. Elvileg nem lehetne lefényképezni, de túl szép és túl nincs ott senki.

Csak miután kattintok, de nem érdekli a szerzetest, siet valahova, na ja, a stresszes szerzetesi élet. Végre megérkezek Narába, a régi fővárosba. A belváros mellett egy hatalmas park van, ebben van a templomok nagy része. Meg egy csomó őz. Rengeteg.

Ezekről is híres a város. Itt szabadon császkálhatnak, még etetik is őket a turisták, amitől egy kicsit vérszemet is kaptak, és minden ehetőre (vagy annak gondolt dologra) lecsapnak, az emberek kezéből is kitépve akár. Láttam, hogy valakinek a térképet kapta ki a kezéből egy őz. Egy boltos a közelből odament és rávágott egyet, erre elengedte, de a térkép már használhatatlan volt. Szóval csak óvatosan Bambival. A szarvukat legalább lefűrészelik komolyabb dolgok elkerülése végett. A park elég kicsi ahhoz hogy kényelmesen be lehessen járni gyalog egy nap alatt (sőt gyorsabban). Én a belváros és a pályaudvar felől indultam, először a Koufukuji különböző épületei jönnek. Az egyik pagoda japán harmadik legmagasabbja. Nem sokkal távolabb van a nemzeti múzeum, ami kívülről sem utolsó.

Ezután egy hosszabb templommentes rész, de a park szép és lehet az őzeket is nézni. Végül eljutottam a Kasuga taishához, sajnos nagyrészt felújítás alatt van, de amúgy sem tűnt olyan szépnek. Azért a múzeumában láthatok hatalmas ceremoniális dobokat, az egyik nagyon régi. Hogy mennyire, arra már nem emlékszem, de baromira, jó? Na, nincs több kérdés? Menjünk tovább a fő templomkoncentráció felé.

Ezek a Toudaiji épületei. A legnagyobb és legnagyobb érdeklődéstől övezett a Daibutsuden, ebben van a híres nagy Buddha (Daibutsu). Ezen kívül ez a világ legnagyobb faépülete, még úgy is, hogy az eredetinek csak mintegy kétharmada (csak a szélességéből vettek vissza). A Buddha mára csak a második legnagyobb beltéri Buddha Japánban, de szép. Plusz egyéb istenségek (aka. slepp) oldalt.

Vannak még a várostól nyugatra is jó templomok, a Toushoudaiji két pagodájával (az egyik persze felújítás alatt, érzünk már egy trendet? A fa nem túl tartós), a Yakushiji, és a Houryuuji. Ez utóbbiban azt mondják, hogy mivel késő van, nem tudnak beengedni minden részére (3 van), csak a főtemplomos részre, csökkentett áron. Rendben, de azért megpróbálom a többit is, hátha, úgyse jövök vissza, túl távol van. Még beengednek, ha sietek, hát úgy teszek. Így végül olcsóbban néztem meg az egészet.

Bár eleve érdekes, hogy sok templomba (főleg később Kyoutoban) belépti díj van, pedig a buddhisták elvileg nem materialisták, de hát a fa épületeket nem lehet egyszerű és olcsó karbantartani. Érdekes módon viszont a jinjákba általában nincs beléptidíj. Mondjuk, ha valami nemzeti kinccsé van nyilvánítva (ez valami olyan lehet, mint a világörökség), attól eleve nagyobb a beugró. Na de visszatérve a templomokhoz, Narából kis kirándulás a Tanzan jinja dél felé.

Innen szerettem volna még egy kicsit délre menni Yoshinoba, de oda nem megy busz a Tanzan jinjától, tehettem volna egy jó nagy kerülőt, de inkább stoppoltam. Mi lenne itt is: templomok. Bár a hegy legtetején lévőért igazán kár volt elgyalogolni.

Narából aztán a másik volt főváros, Kyouto, útközben Uji. Ez a város a zöld teájáról híres. Ezt ott tudtam meg, mert minden második ház teaház volt. Na de van két templom is, az egyik, a Byoudouin híresebb, ez van a tízjenes hátoldalán. Csak sajnos felújítás alatt van. Ezt és a Himejijout sajnáltam igazán, csak erről nem is tudtam. Még útközben egy külvárosi templom, Daigoji.

Kyoutoban rengeteg templom van, csak sajnos nagyon szétszórva, ezért is töltöttem ott egy hetet. Először a belvároshoz- és egyúttal egymáshoz is közelebbi  templomok felé vettem az irányt. Legközelebb a Sanjuusangendou volt, ahol 1001 ezerkarú kannon (bodhisattva) szobor van. Plusz Buddha középen. Csak fényképezni nem lehet, nagy kár érte. Kívül lehet, csak annak nincs sok értelme. Ezzel szemben a nemzeti múzeum, a naraihoz hasonló kinézettel, csak a permanens kiállítás nem látogatható most.

Kicsit távolabb a Kiyomizudera, a város egyik legnevezetesebb temploma. A templomot tartó oszlopok miatt jellegzetes, de több szép épület is tartozik hozzá.

Közel van a Koudaiji, ennek inkább a kertje érdekes, de van egy nagy szobor is mellette, meg egy pagoda, de az nem hozzá tartozik. Meg itt láttam egy maikot (vagy geikot, én meg nem mondom).

Egy kis kitérő Kenninji, ennek a templomnak a plafonon lévő sárkányos festmény a nevezetessége, meg egy másik két istenségről, de ebből annyit csináltak, hogy nem tudom melyik az eredeti.

A következő helyek egymáshoz nagyon közel, a geikokról híres Gion kerületben (vagy közelében) vannak. A Yasaka jinja és a kabuki színház egy utcán vannak (a jinja a végében), a Chionin egy kicsit távolabb. Ez utóbbi templomnak van a legnagyobb kapuja Japánban és a legnagyobb harangja. Biztos a templom is nagy, de be volt burkolva, mert (kitaláltad) felújítás alatt van.

Ezektől már távolabb van a Heianjinguu, ami tetszett, mert eléggé eltér a többi jinjától.

Folytathattam volna utamat még északabbra, mert ebbe az irányba még vannak templomok, csak lement a nap. Ami arra van, az a Nanzenji, aminek a kapujába fel lehet menni és érdekes módon egy vízvezeték van a kertjében, a Ginkakuji (ezüst templom, bár csak névleg, ellentétben a tényleg arany Kinkakujivel, a kettőt meg ne keverjük össze, ha lehet) és a Shisendou szép kertjével.

Amik még (viszonylag) közel vannak a pályaudvarhoz (és a szállásomhoz): Nishi honganji és Higashi honganji, előbbit Toyotomi Hideyoshi, utóbbit Tokugawa Ieyasu építtette.

Délnyugatra Touji, Japán második legmagasabb pagodájával. Délkeletre Toufukuji, majd egy kicsit távolabb a sokkal érdekesebb Fushimi inari taisha, ezer piros toriival (nem számoltam meg hogy tényleg).

Még egy kicsit délebbre a kevésbé ismert Fushimi momoyama vár, a sablontól eltérve piros-fehérben.

Északnyugatnak haladva még több templom van. Legközelebb a Bukkouji.

Majd északra haladva egy keveset a császári palota. A császár már nem itt él, hanem Toukyouban, úgyhogy ide be lehet menni. Csak be kell jelentkezni szépen időre, ahogy még 3 császári villába is, ami egy kicsit bekorlátozta kalandozásaimat, mert időre kellett ott lenni. Az egyik ezek közül a császári palota mellett van ugyanabban a nagy parkban, a második nyugatra, a harmadik keletre.

Na de most haladjunk tovább a császári palotától még északnyugatabbra (bár én már rég nem ezt az utat követtem,  csak már nem emlékszem a sorrendre meg a napokra). Szóval egy kicsit északnyugatra egy újabb csoport templom. Ezek - és egész Japán - legismertebbje a Kinkakuji, az arany templom. Szép, szép, de nagy a tömeg és nem lehet nagyon közel menni. Igazából a kert és a tó miatt szép szerintem.

A közelben van még a Kitano tenmanguu, a Ninnaji, a Myoshinji, a Koryuuji (ez inkább a bent lévő 800 éves szobrok miatt érdekes, csak ott nem lehet fényképezni), az Imamiya jinja és a Daitokuji (ez sok templomból áll, és igazából csak a főtemplom érdekes, az is mérsékelten).

Remélem hozzá tudom párosítani majd a nevekhez a képeket, kicsit összefolyik ez a sok templom. Még sokkal nyugatabbra, Arashiyama kerületben is egymáshoz közel van egy csomó templom. Ezek, a vasúttól északra haladva a Seiryouji, a Nisonin, a Giooji, az Adano nenbutsuji és az Otagi nenbitsuji. Ez utóbbi a kedvencem a kis aranyos, mohafedte szobrok miatt.

Ezektől még északabbra (az már vidék gyakorlatilag) van a Kouzanji. Nagyon nem látszik a főépület, ami nemzeti kincs, bemenni meg nem láttam értelmét.

Visszatérve Arashiyamába, a vasúttól délre van egy kert, az Ookouchi sansou. Az odavezető utat bambuszligetek övezik, de maga a kert sem rossz, de nem is kiemelkedő. A belépő elég húzós, 1000 yen, igaz hogy benne van egy bögre matcha és süti, ami külön 500 körül lenne.

Még délebbre, már egy folyó túlpartján a Matsuo taisha és a Jizouin, a bambusztemplom.

A várostól északra van még 3 település ahova elmentem templomokért (igen, nem vagyok normális, még több templom kellett). Ooharában van három, sorban a Sanzenin, a Shourinin és a Housenin. Ez utóbbi szintén matchás-sütis kombóval operál, de szerintem szebb a kert, bár kisebb. Viszont a teázás közbeni kilátás tuti jobb.

A másik két település egymáshoz közel van, át is lehet sétálni az egyikből a másikba (bár egy hegyen át). Az egyikben, Kuramában templom van, míg Kibunében jinja.

Innen a városba visszafele menet van két jinja, a Kamigamo jinja és a Shimogamo jinja, mindkettő a piros-fehér fajtából.

Na remélem nem hagytam ki semmit, huh, mennyi templom. Kyoutot elhagyva még olyan távolra nem mentem, a híres Heieizanon lévő Enryakujiba először is. Ez a városközponttól kb. annyira van, mint sok más templom, de úgyis abba az irányba mentem tovább. A templomok nem rosszak, csak az időjárás, úgyhogy bocs a képekért.

A hegy aljában, Ootsu településen van a Hiyoshi taisha és a Miidera, ami szintén egész sok épületből áll, és elég jók is, csak nem olyan híres. Az idő itt legalább jobb.

Tovább Hikonéba, mely váráról híres, emellett (és e mellett) van egy szép kert is.

Utána Nagahama, kisebb várral, de tenger mellett van, ami azért ritkaság.

Tovább kelet felé megállok Sekigaharában, de nem nagy élmény, a csata eseményei elég szétszórtan voltak, és nem nagyon maradt utána semmi, bár felállítottak néhány zászlót és emlékművet a korabeli állásoknál. Én csak Ieyasu első táborhelyét keresem fel, az is épp elég sok időt vesz igénybe, kevés eredményért. A köveket állítólag asztalnak és széknek használta (az erdőt meg gondolom latrinának, én legalábbis annak).

Tovább Gifuba, újabb vár, csak hegytetőn, ahova felmászok; meglepően kemény a terep. A kilátás legalább szép. Ez volt Oda Nobunaga vára, a város nagyon büszke is erre, a pu. előtt egy nagy szobra is van.

Tovább Inuyamába, szintén vár és kert. A vár azért érdekes, mert a kevés megmaradt eredeti egyike, amúgy nem túl jó, ahogy a kert sem.

Jön Nagoya, itt is van vár, de ez már nehézsúlyú. Mármint jó nagy.

Vannak szép templomok is, a belvárosban az Oosu kannonji, távolabb, de legalább egymáshoz viszonylag közel a nagy Buddhás Touganji, a pagodás Nittaiji és a szintén pagodás, de nagy kerttel rendelkező Koushouji.

A Tokugawa múzeumba ekkor nem tudok bemenni, mert év vége és eleje felé bezár, de úgy hozta az élet, hogy később majd visszatérek. Irány Shizuoka, Tokugawa Ieyasu szülővárosa. Itt is volt eltemetve egy ideig, pontosabban a közeli Kunouzanon, amíg át nem vitték Nikkouba. A jinja azért megmaradt, elég szép is, Nikkouig ez tetszett a legjobban.

A mellette lévő múzeumban Ieyasu és más shougunok használati tárgyai vannak, fényképezni nem lehetett. Nem is tudtam, hogy Ieyasu szemüveget használt. A közeli Fujit nem lehet megmászni, mert tél van, de legalább elég közel megyek hozzá, a Shiraito vízeséshez. A felhők is kegyeskednek elmenni kb. 20 másodpercre a Fuji elől, ami pont egy fényképre elég idő.

Következik még egy volt főváros, Kamakura. Itt is rengeteg a templom, szerencsére viszonylag kis területen. Legismertebb a nagy Buddha szobor, amibe be is lehet menni, megnézni hogyan csatolták össze a külön öntött darabokat.

Közel van Enoshima, az odavezető hídról jól látszik a Fuji. Meg vannak itt is templomok persze.

Innen jött a főváros, de előtte még két kitérő, a vele teljesen összenőtt Yokohamába és Kawasakiba. Előbbiben egy kert, utóbbiban egy templom erejéig.

Aztán Toukyou. Megelevenednek a hallott és legendás kerületek, Ginza, Akihabara, Shinjuku, Shibuya... bár a valóság nem mindig fedi az elképzeltet. A másik bajom az, hogy közel az év vége, és ilyenkor (dec. 28 és jan. 1 között nagyjából) minden zárva van, ami nem templom. Így egy kicsit lazábbak azok a napok, de nem baj, mert elég távol vannak a látnivalók egymástól. Amik elég változatosak, a régitől az újig. A kettő sokszor egymás mellett, főleg a Tokyo Tower és a mellette lévő Zoujouji esetében.

A másik, még modernebb a Skytree, a világ legmagasabb tornya 634 méterrel. Ez a fél városból látszódik. A Tokyo Towerből és innen is be lehet látni a város többi magas épületét, amik főleg a Shinjuku-Shibuya-Roppongi környéken helyezkednek el. Látszik a Fuji is, legalábbis a Skytreeből, mert a TT-ben tett látogatáskor elég rossz volt az idő és nem lehetett addig ellátni, de elvileg onnan is látszik. Higgyük el.

A templomok közül a legérdekesebb a kikötő közelében lévő Tsukiji honganji, ez indiai stílusjegyeket visel, engem egészen konkrétan a Kushinagarban lévőre emlékeztet.

Van egy templom Asakusában, ami szintén szép, csak nagy a tömeg, mert egy bevásárlónegyed közepén van. Este viszont egy lélek sincs, és szépen ki van világítva, ilyenkor jobb meglátogatni (vagy reggel a boltok nyitása előtt).

Érdekességképp van egy ortodox keresztény templom is a belvárosban.

Az Ueno parkban, azon kívül, hogy park (duh!), templomok és egy múzeum is van. Az egyik egy Toushouguu, ami a másik kettőhöz hasonlóan szép.

Vannak még persze kertek is, például a császári kert, a Hamarikyuu teien, a tenger mellett, ezt régen kacsavadászatra használták. Kacsák most is vannak, de békén vannak hagyva.

Közben eljött a szilveszter, amit a Zoujoujinál töltök, nem kevés emberrel együtt. Az újév itt inkább nyugisabb, családi esemény, központban az év első templomlátogatása (hatsumoude), de azért van itt is, aki nyugati mintára (is) ünnepel, vagyis felönt a garatra (rusztikusabban: bebasz mint az állat). Aztán amikor kijózanodik, persze biztos megy templomba. Mindenesetre elég érdekes élmény volt, éjfél után rögtön mentek harangot kongatni az emberek, ették a toshikoshisobát, hömpölygött a tömeg, lampionok, kajásbódék, miegymás.

Másnap is minden templomnál hatalmas sorok voltak. Még másodikáig maradtam, akkor nyitott ki újra ugyanis a nemzeti múzeum, egy másik kert (Koishikawa kourakuen), és ekkor lehet bemenni a császári palotába, amit az évben még egyszer lehet, a császár születésnapján, dec. 23-án (most lett 80 éves, láttam a tévében, nagyon aranyos pasas, valami 30 éves kisautót vezet). 2 órát vártam, de nem igazán éri meg, a palota belsejét nem lehet megnézni, kívül meg nem érdekes. Tart egy beszédet a császár (szép lassan és artikuláltan beszél, még én is megértem), kivonulás-bevonulással együtt volt 4 perc. Közben a család a díszlet.

Közben még elmentem Naritába is, ahol a reptéren kívül egy szép templom van. Illetve a templom nem szép, csak nagy, de a pagodái szépek és nagyok is. Éppen valami ceremónia ment, nagy tűz volt, hogy mit égetnek ilyenkor nem tudom, biztos a naplófőkönyvet. Sokan odaadták a táskájukat a papoknak, már azt hittem azt dobják rá, de csak meglobogtatták a füstnél, biztos megszentelik.

Ha tudtam volna ekkor, hogy úgyis visszatérek, akkor mondjuk nem jöttem volna ide ekkor. Orosz vízumot ugyanis nem kaptam. Toukyouból északra folytattam utam, kisebb, kevésbé látogatott helyekre. Saitama, Ashikaga és Utsunomiya templomai között Kawagoe régi házakból álló negyedét.

Ezután Japán egyik "nagyágyúja", kihagyhatatlan helye (és még képzeljünk ide egy pár szuperlatívuszt), Nikkou. Ennek oka a Toushouguu, azaz a Tokugawa Ieyasu tiszteletére emelt szentély. Olyasmi mint a kunouzani Toushouguu szteroidokon. A szentély mögötti dombon van a sírja. Körülötte van még jópár templom, bár az egyik felújítás alatt van. Viszont meg lehet nézni a csarnok belsejét, amit köré húztak. Gyakorlatilag teljesen szétkapták, aztán majd összerakják, mint egy Legot.

Van még egy császári villa is, jó nagy, de az egészet nem lehet bejárni (nem baj, elég unalmas volt a látogatható rész is).

A háttérben meg havas hegyek (ez még lesz máshol is, de ekkor még újdonság). Fel is megyek egy havas hegyre egy vízesés miatt, van ott egy tó is, de a hó érdekesebb, azt régen láttam. Innentől egyre gyakoribb és több a hó, a jég (és ezzel a seggreesések száma), és egyre hidegebb van, amíg vissza nem térek nagyjából azonos szélességi fokra.

Hó lepi a következő várost is, Aizuwakamatsut. Körülötte meg hegyek, amikre a szálloda sokadik emeletén lévő ebédlőből jó a kilátás, ahogy a felkelő nap rózsaszínre festi őket. Első havas vár.

A hó miatt innentől kezdve kezd szétesni a tervem. Elmegyek egy közeli hegyre, ahol tavakat néznék meg, de ezek be vannak fagyva, és odajutni is csak derékig érő hóban lehet, amire a lábbelim nincs felkészülve.

Csalódott visszatérés a kevésbé havas területekre, ezek után kétszer is meggondolom, ha hegyre kéne mennem. Ki is hagyom a következő helyet, ami szintén egy tó egy hegy tetején, biztos az is be van fagyva, nem kockáztatom megint a lábujjaimat. Egy kisebb hegyet még bevállalok. Útban odafele a vonaton beszélgetésbe elegyedek két mormon misszionárius sráccal,  szürreális élmény. Próbálnak egy kicsit megtéríteni, de a végén az arcukat nézve inkább ők bizonytalanodnak el. A hegyen egy templomkomplexum van, nem túl érdekes, bár havas templomokat itt látok először, ez valahogy feldobja őket. A havat és jeget eléggé felületesen takarították el (ahogy a városokban is), de csak kétszer csúszok el. Egyszer meg direkt, mert a lépcsőkön bobpálya képződött egy helyen, azon lépve menni életveszély lenne, inkább csúszdázok.

Következő céljaimat (két völgy és egy onsen egymáshoz viszonylag közel) is kihagyom egyrészt a borzasztó közlekedés, másrészt a hó és jégtől való félelmem miatt. Helyette inkább Sendai, Date Masamune városa. Itt van a mauzóleuma (meg még több generációnyi Date daimyonak), designban hasonlít a Toushouguure, csak szerényebb. A fia és unokája mauzóleuma is hasonlók (egymásnak meg szinte kiköpött másai), csak kisebbek. A hajdani vár falain meg lehet még nézni Masamune szobrát, és jó (de nem szép) kilátás nyílik a városra.

Utána a keleti parton folytattam utam, ami sok helyen érdekes sziklás part. Kezdődött ez Matsushimával, nem messze Sendaitól, ahol hajókirándulást tettem az ottani öbölbe. Ez kicsit lehangoló volt, mert bár a táj egész szép, a háttérben havas hegyekkel, folyamatosan egy sirályhorda követte a hajót, amit a japánok állandóan etettek, ami elég zavaró, főleg fényképezés szempontjából.

Azért a part mentén is vannak érdekes részek, három sziget, ahova híd vezet, meg egy templom, ami nem érdekes túlságosan, viszont jó drága a beléptidíj.

Tovább más sziklás tájakra, de ez a szárazföldön van, két völgy, Geibikei és Genbikei. Az elsőben csak csónakkal lehet menni, bár nem túl mély a víz, télen azért nem gázolnék benne. A csónakos még népdalt is énekel visszafele.

A másik völgy gyalog is elérhető, de eléggé körbe van építve, úgyhogy sok nem látszik.

Innen gyalog tovább Hiraizumibe egy érdekes templom érintésével. Ez egy sziklatemplom. Bár nem látszik, de állítólag elég mélyen folytatódik a sziklában, csak oda nem lehet bemenni. Van egy Buddha is a sziklába faragva, de mára már csak az arca maradt meg.

Hiraizumiben nehezen találok szállást, az is kicsit drága és távol van, de amikor odaérek, kiderül, hogy egy vár van a szálloda mellett.

Visszatérve Hiraizumibe aztán Japán egyik legszebb temploma vár. Bár ez kívülről nem látszik. A fő érdekességet, az arany épület ugyanis egy jellegtelen betonépület veszi körül, ami megóvja a természeti erőktől. Az arany templom nemcsak hogy nagy része aranyozott, de csodálatosan kidolgozott díszítések borítják szinte minden négyzetcentiméterét, főleg gyöngyházból. Bár elvileg nem lehet fényképezni, és figyelnek is, én nem bírtam ki, és visszalopakodtam egy gyors kép erejéig, még mielőtt valaki megjelent volna újra. Szemből sajnos már nem tudtam lekapni, pedig úgy jobban látszana, ezzel kell beérnetek.

Ezután visszatérés a természethez, Joudogahama csipkés tengerparti sziklái (képen jobban nézett ki, a partról nem tudok olyan jó képet csinálni, mint amit láttam, ami a levegőből volt), majd a Ryuusendou nevű barlang, földalatti folyójával és mély tavaival (elvileg 96 méter, de nem lehet addig ellátni, mert ferde), végül a Kitayamasaki partvonal.

Ezután is jött volna még két helyszín, amit a hó és a közlekedés hiánya meghiúsított, úgyhogy tovább Aomoriba, egy jó nagy Buddha szoborhoz. Bár nem a városban van, hanem tőle elég távol, és a vonat is olyan rossz helyen áll meg, hogy hatalmas kerülővel tudom csak megközelíteni, havas-jeges úton. Ezt a templomnál még azzal tetézik, hogy a hókotró szépen lelapítja a havat, amit nem szór oldalra, ettől szép jégpálya alakul ki, úgyhogy bukdácsoltam rendesen.

Ezután Hirasaki, aminek a vára inkább a cseresznyevirágzás idején népszerű, de hóban is nagyon szép (csak itt is csúszkálok).

Van még itt jópár templom, ezek jó része (mind zen) egy utca két oldalán és a végén helyezkednek el, de engem a végén lévő érdekelt. Csak az zárva van télen, de a kapu se rossz.

Egy másik templomnak meg van egy szép pagodája (jó, jó, ez már a sokadik ilyen, de akkor is).

Következett egy hegy teteji templomkomplexum, Hagurosan, amin gondolkodtam, hogy kihagyom a hó miatt, de gondoltam az előző ilyenből kiindulva, hogy az út le lesz tisztítva. Hát nem. Néha derékig merülök a hóba, a lábujjaimat egy idő után nem érzem, meg is állok életet lehelni beléjük. A (nem túl magas, de jó meredek) hegy alján van egy pagoda, de a tetején szinte semmi, a templomok a hóra való tekintettel beburkolva. A felvezető út azért szép a hóban, csak hótaposó csizma kellett volna.

A következő hegyet túlélésem örömére kihagyom, irány Nagano. Itt egy templom van, bár a kapu jobb (távolról arra hiszem, hogy a templom, olyan nagy).

Itt egy kicsit módosítok az útvonalon, tekintve hogy nem Takaokából megyek hajóval Oroszországba, hanem Toukyouból repülővel. Szóval először Takaoka, ahol szintén templom plusz egy nagy Buddha, de nem olyan nagy, mint az aomorii és nem olyan szép,  mint a narai.

Egy nem tervezett megálló Kanazawában.

Ezután Maruokában a kevés eredeti vár egyike, kicsi, de hangulatos a fabelső miatt.

Csak ne lett volna olyan távol a vasúttól. Visszafele el is tévedek, de szerencsére jó irányba, az eggyel arrébbi pályaudvarra, ahonnan megy a busz a Toujinbouhoz. Ez egy sziklaképződmény a tengerparton, de a mellette lévő partvidék és sziget sem kutya, de odáig már se időm, se energiám nincs elmenni.

A vonaton aztán meglátok egy képet Katsuyama váráról, utánanézek, elég közel van, és még Japán legnagyobb beltéri Buddhája is a városban van. A vár meg a legmagasabb Japánban. Még egy vonalon is van másnapra tervezett célommal, Eiheijivel. Eiheiji viszont 7 km-re van a vasúttól, buszra meg 2 órát kéne várni. Elindulok, és néha megállok stoppolni, aztán anélkül áll meg valaki hogy intenék és elvisz a templomig. Vissza nem volt ilyen szerencsém. A templom semmi különös, nagyrészt csak belülről lehet megnézni, irányított úton lehet csak menni.

Szóval ezután Katsuyama. A Buddhát tartalmazó épület hangárra emlékeztet, hatalmas, de ekkora szoborhoz kell is. Bónuszként Bodhisattva és pap szobrok is, azok se kicsik, de eltörpülnek a Buddha mellett.

Másnap visszatérek Nagoyába a Tokugawa múzeumot megnézni, de igazán kár volt. Utána irány a Kiso völgy két települése, amik az Edót és Kyoutout összekötő hagyományos utak egyikén, a Nakasendoun fekszenek, és az utazók itt pihentek meg. A falvak építészete valamennyire megőrizte az Edo korszakbeli kinézetet, de valahogy mégsem jön át a hangulat, talán ha mindenki kimonóban mászkálna. A két település közötti lehet követni a Nakasendout, itt figyelmeztetések és csengők vannak medvék ellen. Kicsit megijedtem, de ha már itt vagyok... A csengőket mindig megkongattam, reméltem, hogy ez nem azt jelzi a medvéknek, hogy "Ebédidő!", avagy "Csengetett, Mylord?" Az út itt is jó síkos néhány helyen, egyszer vagy másfél métert csúszok állva, pedig ennél sokkal kevesebb is elég szokott lenni, hogy horizontális helyzetbe kerüljek. Útközben azért van látnivaló, leginkább két vízesés egymás mellett, kicsit befagyva.

Ezután Matsumoto, még egy eredeti vár, csak nagyobb.

Végül utolsó állomásként ezen a mondhatni epic úton még egy vár, Suwában.

Ezután már csak két nap Toukyouban bevásárlásra, csak Toukyouba menet a vonaton kiesik a nepáli sapkám a zsebemből, de nem képesek eljuttatni hozzám. Ha valaki Koufuban jár a következő 3 hónapban, ugorjon be érte a rendőrörsre. Toukyouban megtöltök egy bőröndöt szuvenírokkal, aztán indulás haza.