A járatom hajnali kettőkor indulna Szöulba, de két órát késik. Sajnos így se sokat tudok aludni (bár a felszállást konkrétan úgy átaludtam, hogy amikor felébredtem, csodálkoztam hogy miért adnak enni amikor még fel se szálltunk). Egy évnyi trópusi hőség után bele az őszbe, 10 fokkal alacsonyabb átlaghőmérséklet. Korea hasonlít Vietnámra, amennyiben természeti szépségekben bővelkedik, a lakosság pedig hasonlóan bunkó. Senki sem beszél angolul (japánul se nagyon), és nem is hajlandóak kommunikálni. Képeslapot csak huszas csomagban lehet kapni (ha egyáltalán), a postán meg üreset. Azt hittem, ez egy kulturáltabb, modern ország, de ez csak a magas árakban mutatkozik meg, az emberek itt is brutálisakat köpködnek az utcán (na jó, kevesebben, mint pl. Indiában). SIM kártyát lehetetlen venni, hogy legalább Google Mapsen elnavigáljak, ezért többször rossz irányba mentem. Legalább boltok vannak. Kaját viszont nehéz kapni, vagy zsákbamacskát veszünk, vagy olyan helyet keresünk, ahol képes/angok menü van (ilyen kevés van), vagy hamburgert, pizzát, boltban vett szendvicset/szusit (illetve a helyi verziót, a gimbapot)/onigirit/satöbbit eszünk. Egyébként általában egy sor kis tálban kihoznak mindenféle hideg dolgot (kimcsi mindig van, de ami jobb, az ecetes retek is szinte mindig), rizst, esetleg valami levest. A töménytelen nemzeti park (amik főleg hegységeket tartalmaznak) mellett főleg buddhista (meg néhány keresztény) templomok, várak, paloták és szigetek vannak. Szöulban van a legtöbb palota. Máshol szinte nem is láttam, ami nem is nagy baj, mert eléggé egy kaptafára vannak csinálva.
Ennél már csak a templomok egyformábbak.
A szöuli városfalból nem sok maradt, de egy hatalmas kapu azért igen, bár azt valami őrült felgyújtotta, idén lett kész a felújítása.
Már Szöul mellett is van egy hegyes nemzeti park (gyakorlatilag a fél ország hegység), ez a városból is látszik (jól néz ki az egyik palota mögött háttérnek), de a kilátás a legmagasabb csúcsról az igazi.
Szöultól csak egy ugrás a Sugár... akarom mondani Suwon, ahol a várfal kicsit jobb állapotban maradt meg (majdnem az egész), szépen körbe lehet járni japán kisiskolásokkal kísérve, a közelben egy posztmodern keresztény templom a képbe nem illően magasodik.
Ezután át a keleti partra (ilyen Z alakban fogok közlekedni), a szerintem legszebb nemzeti parkba, Seoraksanba (itt hívom fel a figyelmet, hogy a koreai nyelvből való hivatalos átírás szerint fogom írni a neveket, bár ez valamiért felesleges e betűket rak o betűk elé, ezt ne ejtsük, magyarosan ez Szorakszan, továbbá a zöngés/zöngétlen párokat elég lazán kezelik, stb.). A névadó hegyet is megmásztam, bár a végének nem sok értelme volt, mert az orromnál tovább nem láttam és szétfagytam, de az odavezető út (ami nem rövid) nagy részén csodás a táj, gyakorlatilag egy folyót kell követni. A parkban vannak még templomok és egyéb utak félig érdekes sziklákkal, meg egy vízeséses út, amire már sem időm, se erőm nem volt, de a távolból láttam egy vízesést.
A következő nemzeti parkban (Odaesan) nem sokat időzök, mert nincs ott szállás, csak a buszmegállók melletti két templomot tekintem meg. Az elhelyezés tipikus, a háttérben hegyek.
Ezután Danyang következik, itt is egy hasonló templomkomplexum, emellett jó sok sziklás táj. A várostól azért kicsit messze vannak, a szerjózsa minden irányában.
Ezután Cheongju, az itteni templom legalább egyedi, bár aranyozott templomot láttam már eleget, de itt azért felüdülés a sok kék-zöld-piros között. A város szélén van még egy volt vár is, ma már csak a fal van meg. Jó kis piknikezőhely, meg körbe lehet sétálni, oszt ennyi.
A változatosság kedvéért ismét nemzeti park jön (rögtön három), de itt csak a bejárat utáni templomért jövök, ami nem is baj, mert zuhog az eső. A templom nagy pagodáját meg éppen felújítják, de legalább egy szép nagy szobor van, és az obligát hegyek a háttérben. Egy kaptafa, nemzeti park hegyekkel és templommal a hegy aljában. Persze a park bejáratát ezek elé kell rakni, hogy aki csak a templomba megy, az is fizessen. Ügyes.
A következő park elég kicsi, a fő látványosság a három vízesés, de szerintem inkább a sziklaformációk. Azért lehet hegyet is mászni.
A harmadik park a sorban egy jó meredek hegy, Daedunsan. Szokásos szikla tematika, megspékelve néhány függőhíddal.
Hegymászástól fáradt testem ezek után felüdülésként városban mászkálástól fáradhat el, jön Jeonju. Itt van egy óváros, ahol csupa tradicionális épület, hanok van. Ezen kívül még palota, pavilonok, egy keresztény templom és egy városkapu. Nagyon hangulatos kis hely, bár kissé kommercializálódott.
Innen irány Gunsan, ahonnan megy a hajó Eocheongdora, az első szigetem Koreában. A déli partvidék tele van kisebb-nagyobb szigetekkel, de még itt nyugatra is van egypár. Az információm a hajó indulásáról sajnos tévesnek bizonyult (pedig a helyi turisztikai szervezet honlapjáról néztem, hja, koreaiak, még ők is utálják a külföldit), így egy napot elcsesztem ezzel. A komptermimál ráadásul a tényleges várostól jó távolra van, és a környéken nincsenek szállodák, csak gyárak. A terminálban sajnos nem engednek aludni, kinn meg hideg van éjszaka, így alig tudok valamennyit. A sziget ezek után nem nagy szám, elég kicsi is, de jókat lehet sétálni, és az alvást is bepótlom. Ami sok van, az az imádkozó sáska, meg néhány medúza.
Vissza a félszigetre, ahol Mokpoba megyek. Valahol itt volt a környéken előttem egy héttel a Forma 1 verseny, még szerencse hogy elkerültem, ellentétben anno a franciával. Na de amiért jöttem, az a közeli Wolchulsan nemzeti park (meg a hajókapcsolat). Szokásos sziklaformációk, függőhíd.
Mokpoból komp Jeju szigetére. Itt van az ország legmagasabb hegye, Hallasan, amit másnap meg is mászok. Nem túl magas, és elég lapos, de a laposság miatt hosszú az út a csúcsra (egy irányba 9,6 km), úgyhogy végülis elég fárasztó (pláne, hogy az egész felszerelésemet viszem, mert a másik irányba hagyom el). Ráadásul eléggé lehangoló, ahogy a látott képekhez képest a kráterben tó helyett egy pocsolya van.
Tovább Jungmunba. Itt van egy partszakasz, ahol a tengerbe folyó láva ilyen érdekes képződményeket eredményezett. Van még egy vízesés, ami eső hiányában kicsit lehangoló, de a környék szép.
A közeli Seogwipo környékén is érdekes sziklák vannak a parton, plusz szintén vízesés, ez is csak csordogál sajnos.
Innen tovább a sziget keleti végébe, ahol egy érdekes, kutyatál alakú hegy van. Mondjuk az alakja csak légi felvételeken látszik annak, de azért alulról se rossz.
Innen vissza a mainlandre, majd egy másik szigetre (direkt persze sokkal rövidebb lenne az út, csak arra nem jár komp). Ez Geomundo, ahonnan sétahajózásra lehet menni egy másik szigetcsoport, Baekdo körül. A tengeribetegséget okozó mozgás ezen a hajón a legnagyobb, szerencsére a szigeteknél lelassítanak, hogy lehessen fényképezni és a reggelit se rakjam ki a sirályoknak.
Visszatérve Geomundora még marad pár órám itt is, ennyi idő elég is rá.
A következő szigetre (Yeonhwa) ismét egy másik városból lehet eljutni. Ez sem egy nagy sziget, de hasonlóan sziklás.
Tovább az utolsó koreai állomásra, Busanba. Tele van oroszokkal, biztos van hajójárat Vlagyivosztokba. Nagy város, a látnivalók meg el vannak szórva, de legalább van metró. Az ország legszentebb buddhista temploma a városon kívül van, de nem túl érdekes. Annál jobb a másik templom amit meglátogattam, ez a tengerparton van, és még sztúpák is vannak, amit máshol Koreában nem is láttam (csak ezeket az átszúrt teknősöket), ráadásul elég egyediek is ezzel a kavicsos konstrukcióval. Van még máshol is a városban szép sziklás part. Meg még egy érdekesebb templom egy hegyoldalban, az érdekessége a kőfaragványok. Levezetésként elmentem egy helyi fürdőbe is, de arra nem számítottam, hogy a fürdés itt meztelenül történik. A feliratjuk szerint a világ legjobb termálfürdője, de a csabai jobb, ott van sör a büfében.
A szöuli városfalból nem sok maradt, de egy hatalmas kapu azért igen, bár azt valami őrült felgyújtotta, idén lett kész a felújítása.
Már Szöul mellett is van egy hegyes nemzeti park (gyakorlatilag a fél ország hegység), ez a városból is látszik (jól néz ki az egyik palota mögött háttérnek), de a kilátás a legmagasabb csúcsról az igazi.
Szöultól csak egy ugrás a Sugár... akarom mondani Suwon, ahol a várfal kicsit jobb állapotban maradt meg (majdnem az egész), szépen körbe lehet járni japán kisiskolásokkal kísérve, a közelben egy posztmodern keresztény templom a képbe nem illően magasodik.
Ezután át a keleti partra (ilyen Z alakban fogok közlekedni), a szerintem legszebb nemzeti parkba, Seoraksanba (itt hívom fel a figyelmet, hogy a koreai nyelvből való hivatalos átírás szerint fogom írni a neveket, bár ez valamiért felesleges e betűket rak o betűk elé, ezt ne ejtsük, magyarosan ez Szorakszan, továbbá a zöngés/zöngétlen párokat elég lazán kezelik, stb.). A névadó hegyet is megmásztam, bár a végének nem sok értelme volt, mert az orromnál tovább nem láttam és szétfagytam, de az odavezető út (ami nem rövid) nagy részén csodás a táj, gyakorlatilag egy folyót kell követni. A parkban vannak még templomok és egyéb utak félig érdekes sziklákkal, meg egy vízeséses út, amire már sem időm, se erőm nem volt, de a távolból láttam egy vízesést.
A következő nemzeti parkban (Odaesan) nem sokat időzök, mert nincs ott szállás, csak a buszmegállók melletti két templomot tekintem meg. Az elhelyezés tipikus, a háttérben hegyek.
Ezután Danyang következik, itt is egy hasonló templomkomplexum, emellett jó sok sziklás táj. A várostól azért kicsit messze vannak, a szerjózsa minden irányában.
Ezután Cheongju, az itteni templom legalább egyedi, bár aranyozott templomot láttam már eleget, de itt azért felüdülés a sok kék-zöld-piros között. A város szélén van még egy volt vár is, ma már csak a fal van meg. Jó kis piknikezőhely, meg körbe lehet sétálni, oszt ennyi.
A változatosság kedvéért ismét nemzeti park jön (rögtön három), de itt csak a bejárat utáni templomért jövök, ami nem is baj, mert zuhog az eső. A templom nagy pagodáját meg éppen felújítják, de legalább egy szép nagy szobor van, és az obligát hegyek a háttérben. Egy kaptafa, nemzeti park hegyekkel és templommal a hegy aljában. Persze a park bejáratát ezek elé kell rakni, hogy aki csak a templomba megy, az is fizessen. Ügyes.
A következő park elég kicsi, a fő látványosság a három vízesés, de szerintem inkább a sziklaformációk. Azért lehet hegyet is mászni.
A harmadik park a sorban egy jó meredek hegy, Daedunsan. Szokásos szikla tematika, megspékelve néhány függőhíddal.
Hegymászástól fáradt testem ezek után felüdülésként városban mászkálástól fáradhat el, jön Jeonju. Itt van egy óváros, ahol csupa tradicionális épület, hanok van. Ezen kívül még palota, pavilonok, egy keresztény templom és egy városkapu. Nagyon hangulatos kis hely, bár kissé kommercializálódott.
Innen irány Gunsan, ahonnan megy a hajó Eocheongdora, az első szigetem Koreában. A déli partvidék tele van kisebb-nagyobb szigetekkel, de még itt nyugatra is van egypár. Az információm a hajó indulásáról sajnos tévesnek bizonyult (pedig a helyi turisztikai szervezet honlapjáról néztem, hja, koreaiak, még ők is utálják a külföldit), így egy napot elcsesztem ezzel. A komptermimál ráadásul a tényleges várostól jó távolra van, és a környéken nincsenek szállodák, csak gyárak. A terminálban sajnos nem engednek aludni, kinn meg hideg van éjszaka, így alig tudok valamennyit. A sziget ezek után nem nagy szám, elég kicsi is, de jókat lehet sétálni, és az alvást is bepótlom. Ami sok van, az az imádkozó sáska, meg néhány medúza.
Vissza a félszigetre, ahol Mokpoba megyek. Valahol itt volt a környéken előttem egy héttel a Forma 1 verseny, még szerencse hogy elkerültem, ellentétben anno a franciával. Na de amiért jöttem, az a közeli Wolchulsan nemzeti park (meg a hajókapcsolat). Szokásos sziklaformációk, függőhíd.
Mokpoból komp Jeju szigetére. Itt van az ország legmagasabb hegye, Hallasan, amit másnap meg is mászok. Nem túl magas, és elég lapos, de a laposság miatt hosszú az út a csúcsra (egy irányba 9,6 km), úgyhogy végülis elég fárasztó (pláne, hogy az egész felszerelésemet viszem, mert a másik irányba hagyom el). Ráadásul eléggé lehangoló, ahogy a látott képekhez képest a kráterben tó helyett egy pocsolya van.
Tovább Jungmunba. Itt van egy partszakasz, ahol a tengerbe folyó láva ilyen érdekes képződményeket eredményezett. Van még egy vízesés, ami eső hiányában kicsit lehangoló, de a környék szép.
A közeli Seogwipo környékén is érdekes sziklák vannak a parton, plusz szintén vízesés, ez is csak csordogál sajnos.
Innen tovább a sziget keleti végébe, ahol egy érdekes, kutyatál alakú hegy van. Mondjuk az alakja csak légi felvételeken látszik annak, de azért alulról se rossz.
Innen vissza a mainlandre, majd egy másik szigetre (direkt persze sokkal rövidebb lenne az út, csak arra nem jár komp). Ez Geomundo, ahonnan sétahajózásra lehet menni egy másik szigetcsoport, Baekdo körül. A tengeribetegséget okozó mozgás ezen a hajón a legnagyobb, szerencsére a szigeteknél lelassítanak, hogy lehessen fényképezni és a reggelit se rakjam ki a sirályoknak.
Visszatérve Geomundora még marad pár órám itt is, ennyi idő elég is rá.
A következő szigetre (Yeonhwa) ismét egy másik városból lehet eljutni. Ez sem egy nagy sziget, de hasonlóan sziklás.
Tovább az utolsó koreai állomásra, Busanba. Tele van oroszokkal, biztos van hajójárat Vlagyivosztokba. Nagy város, a látnivalók meg el vannak szórva, de legalább van metró. Az ország legszentebb buddhista temploma a városon kívül van, de nem túl érdekes. Annál jobb a másik templom amit meglátogattam, ez a tengerparton van, és még sztúpák is vannak, amit máshol Koreában nem is láttam (csak ezeket az átszúrt teknősöket), ráadásul elég egyediek is ezzel a kavicsos konstrukcióval. Van még máshol is a városban szép sziklás part. Meg még egy érdekesebb templom egy hegyoldalban, az érdekessége a kőfaragványok. Levezetésként elmentem egy helyi fürdőbe is, de arra nem számítottam, hogy a fürdés itt meztelenül történik. A feliratjuk szerint a világ legjobb termálfürdője, de a csabai jobb, ott van sör a büfében.
